Teltek a napok, hónapok, egyre több sebbel érkezett haza Adrian. De ez őt nem zavarta. Viszont kezdett elege lenni a végén. Elkezdett naplót írni. Mindennapjának minden másodpercét beleírta abba a könyvbe. 

Majd eljött .. 
2020. 11. 02. 19:32 
Naplót írok. Gondolkodom.. Miért ilyen az élet? 14. évemet élem, és eddig semmi jó dolog nem történt az életemben. Bántanak. Fizikailag, lelkileg. Elítélnek. Utálom az embereket. Utálok itt lenni! Elakarok tűnni. Senkinek nem hiányoznék! " 

Teltek a napok, hónapok, egyre többet bántották őt.. De még 4 évet bírnia kellet. 18 évesen elköltöztek máshova. Félt, de népszerű lett, sok barátja lett. De az egyetlen gyerekkori barátjáról sosem tudott megfeledkezni. De egy nap.. 

- Héé, Adrian! - egy lány volt, az osztály leg, de legutálatosabb csaja. Mindenkit kihasznált.. Megfogta Adrian vállát. 

- Mit akarsz? - Adrian elvette a lány kezét és felé fordult. 

- Öhm, szóval. Nincs kedved ma találkozni? Este. 

- Kösz, de nincs - épp menni készült, mikor a lány megfogta a csuklóját. 

- Hé, várj! 

- Hm? 

- Kérlek, találkozz velem este. Bármit megteszek! 

- Eh? Bármit? 

- Igen, bármit! 

- Jó, este hétkor találkozzunk itt a suli előtt - elvette a csuklóját, és hazafele ment. 

19:00 
A lány időben megérkezett. Adrian csak nézte a lányt szúrós tekintettel, de elindult előtte a másik irányba, de a lány megfogta a dzsekijét, és a fának lökte őt. 

- Ugye, azt mondtam bármit megteszek - közeledni kezdett Adrianhoz -, szóval, mit szeretnél? 

- Hm. Tudom már, csak ne smárolj le léccives. 

- Oh, oké.. - és hátrálni kezdett a lány. 

- Gyere velem. 

19:09
Egy házba mentek be, nem lakott ot senki, de nem volt olyan szörnyű. Jól nézett ki. Adrian bezárta az ajtót. 

- Hé, mi a fenét csinálsz? - Adrian már a redőnyöket húzta le. 

- Egy kis nyugalmat, nem lát senki - a lányhoz közeledett, ő pedig hátrált. Egyenesen a szobáig ment felé, majd közelebb lépett és lelökte az ágyra. A dzsekijét kezdte levenni, amikor...... 

- Hé várj! Perverz állat, fejezd be! Hagyjál! - Adrian ráborult a lányra, épp úgy, mintha fekvőtámaszt szeretne csinálni felette, csak a lába még a földön volt - Kérlek... Ne... 

- Miért? Hisz te akartad nem? 

- De igen, de meggondoltam magam. Félek tőled. 

- Jó - felkelt, felvette a dzsekijét, és az ajtó felé indult. 

- Várj! Ennyi volt? Se kép, se hang?! 

- Semmit se akartam. 

- Hát akkor mi a fene volt ez a drámai pillanat?! 

- Egy kis kihasználás. 

- Micsoda?! De bunkó vagy! 

- Nem! Csak hallottam rólad dolgokat, és én akartam az a személy lenni, aki vissza adja azt, amit másoknak okoztál, fájdalmat! Hülye liba - és becsapta maga után az ajtót, és elindult haza felé. Útközben megállt egy percre - Miért vannak ilyen lány a földön? Minden sokkal könnyebb lenne, ha Evangelin itt lenne mellettem... Minden az én hibám!! Miattam halt meg, miattam! Idióta, semmirekellő kis.... - és az öklét egy fába verte - Hogy.. Hogy tehettem ilyet? Az egyetlen barátomat... Az egyetlen lányt... Azt egyetlen lányt.. Akit szerettem! Elvesztettem. És soha nem fogom visszakapni. Utálom magam, gyűlölöm!! - leguggolt a fa elé, a kezére hajtotta a fejét, és sírt. Mikor lenyugodott... - Na jó, elég ebből. Új életet kezdek.. És... - megszakította a beszédét egy papír, amit a szél a fejére hullajtott - Mi a fene ez? Mi? Gitárost keresnek? Ez.. Ezt nem hagyhatom ki. Tudom már mit fogok kezdeni - összehajtotta, majd zsebre dugta a lapot, és hazafelé szaladt, a sötétben. 

 

Vége!

Oldal: Do not judge me. 5.rész
Welcome to my world! - © 2008 - 2024 - mystory-jojo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat