20:17 

Adrian egész este forgolódott, és csak a lányra gondolt. Olyan érzések lángolták fel a szívét, amit még soha sem érzett. Mosolygott, a szemei csillogtak. Végül.. Szemet hunyt, és csöndesen elaludt. 

Másnap reggel, 7:00 

Adrian boldogan ugrált le a lépcsőkön egyenesen a konyhába. A szokásosat elvégezte : reggeli, felöltözés, mosakodás és egyebek. 

7:30 

Indulás az iskolába. Útközben meglátta Evangelint. 

- Evangelin, Evangelin! 

- Eh? Adrian? 'Reggelt. 

- Jó reggelt. Figyelj csak. Neked van valamilyen különleges képességed? 

- Hm? Miket beszélsz? 

- Van képességed? Mert olyan fura érzést érzek a szívemben. 

- Huuh? Képességem? Nincsen. Miért? Milyen érzés? 

- Olyan.. Olyan jó. Mintha a szívem húzna. 

- Húzna? 

- Egy olyan személyhez aki fontos, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. 

- Akkor miért kérdezed, hogy van képességem, mikor amúgy is tudod, hogy mi is van valójában? Van egy személy aki fontos neked, ha rá gondolsz a szíved erősen ver, azt érzed vele akarsz lenni. 

- Pontosan ez! Ömm.. Veled már volt ilyen? 

- Nem, ezt anyukám mondta. 

- Oh... - Adriannak eszébe volt, hogy az a fontos személy neki Evangelin. De nem tudta, hogy elárulja-e.. DE! .. 

- És ki az a személy? 

- Ohhh.. H..Hogy ki az? Szó... Szóval.. Izé...

- Adrian te pirulsz?

- Miiiiiiii? Miket beszélsz, áááh dehogy!! - zavarttan hátat fordított Evangelinnek - Nem tudom ki az a személy. 

- Hát akkor milyen érzés ez? Valaki fontos de nem tudod ki? 

- Igen - lesütötte a szemét, de még mindig háttal állt. 

- Adrian, megfordulnál? 

Adrian tétovázott.. Félt őszintének lenni. De megfordult. 

- Tudom, hogy tudod ki az a személy. De nem kell elmondanod. 

- Tényleg? 

- Persze, ha nem akarod nem kell. 

- De el akarom! 

- Akkor mi tart vissza? Bennem megbízhatsz, nem árulom el senkinek. 

- Nem az a baj... 

- Hát? 

- Félek, hogy mit szólna hozzá. 

- Értem, akkor elmondod vagy sem? 

- Inkább nem, majd ha lesz elég bátorságom elmondom neked. 

- Rendben, de menjünk... 

12:48 Szünet 

Lökdösik Adrian-t, verik, sértegetik. Ennek ellenére ő hagyja magát, és nem csinál semmit. Gyenge az osztálytársaihoz képest. Evangelin nem jelent meg. De nem is foglalkozott vele. Csak tűrte a fájdalmakat. Jött a tanár : 

- Jézusom gyerekek?!!!!!!!!!!!! Mit csináltok ti?! Mindenki! Irány az igazgatói! 

Adriannak nagy sebei voltak, bekerült az iskola orvoshoz, lekezelte a sebeit. 

- Te vagy az Adrian, ugye? 

- Igen. 

- Miért bántanak ők? Miért hagyod magad? 

- Mert jobb tanuló vagyok náluk és elítélnek. Gyengébb vagyok náluk.. Így nem foglalkozok velük. 

- Buta gyerekek. 

- Azok, nem érdekelnek. Isten nem bottal ver, remélem egyszer vissza fogják kapni azt, amit érdemelnek - leugrott az ágyról, és kiment az ajtón, maga előtt látta Evangelint. 

- Megint bántottak? 

- Megint... De nem érdekel. 

- Ne hagyd magad. 

- Ha olyan lennék, mint te akkor félnének tőlem? 

- Valószínű. 

- Te, hogy lettél ' ilyen '? 

- Gyere, elmesélem. 

Leültek egy padra, Evangelin mély levegőt vett, s mesélni kezdte : 

- Volt egy lány, Ewa. Úgy terjesztik a törtétenét, hogy 12 éves volt, mikor meghalt autóbalesetben. Van aki azt mondja öngyilkos lett, meggyilkolták. De autóbalesetben halt meg. 

- És? 

- És... A babonák szerint itt van valahol a szelleme az iskolában. Rémisztgette az embereket, egy ember látta. A gondnok. Amikor meglát mindig elfut előlem, és azt kiáltja : EWA, EWAA! 

- Miért? 

- Úgy nézek ki, mint ő. 

Adrian ledermedt. Most már végre megértette, hogy miért félnek Evangelintől. Fel állt, és lassan hátrálni kezdett. 

- Adrian, ugye te nem félsz tőlem?! - Evangelin a kezét nyújtotta felé. 

- Neee, ne érj hozzám! Boszorkány, hagyjál! - azzal elfutott.. 

14:22 
Adrian a szobájában ült.. Gondolkodott. 

- Az egyetlen lány, aki fontos nekem egy boszorkány?! Nem lehet! Hülyeség, álom! Adrian ébredj fel te idióta! Ő nem lehet boszorkány! Ő egy lány, egy átlagos lány! Fejezd be, nem boszorkány! Hagyd abba!! HAGYD MÁR ABBA!!!  - a sírógörcs elkapta. Jobbra - balra járkált a szobájában idegesen, gondolkodva - Most már tényleg nem merem neki elmondani.. - kopogtattak az ajtaján - Ki az? 

- Én vagyok az Adrian. Hallom, ahogy idegeskedel. Mi a baj? 

- Anya... Gyere beljebb, tanácsot akarok kérni. 

- Na? - leültek mind ketten a földre. 

- Te hallottál egy bizonyos Ewaról? 

- Ewa? Uhh. Igen. 

- Miért félnek tőle az emberek? 

- Félelmetes volt. Folyton egy fehér egyberészes, szakadt ruhát hordott, a haja barna volt, hosszú, mindig lógatta a fejét. 

- Az a lány... Aki hozta a házifeladatom. Evangelin. 

- Mi van vele? 

- Hasonlít rá? 

- Nagyon is. Mintha csak az ő teste lenne. 

- Ettől féltem... Mesélt nekem erről az Ewaról. Azt is mondta, hogy hasonlít rá. Megijedtem nagyon tőle, elfutottam. Pedig én vagyok az egyetlen barátja, nekem is ő az egyetlen. És fontos nekem. Ha rá gondolok a szívem erősen ver és húz hozzá. 

- Igen? Szereted őt? 

- Mi? Szeretem? 

- Igen, szereted? 

- Mit jelent szeretni valakit? 

- Ez az érzés, amit előbb mondtál. 

- Ez... Azt jelenti szeretem? És ha vele vagyok izgulok? 

- Igen. Adrian, te szereted azt a lányt. 

 

 

Vége.

 

Oldal: Do not judge me. 3.rész
Welcome to my world! - © 2008 - 2024 - mystory-jojo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat