2020. 11. 02. 19:32 

Naplót írok. Gondolkodom.. Miért ilyen az élet? 14. évemet élem, és eddig semmi jó dolog nem történt az életemben. Bántanak. Fizikailag, lelkileg. Elítélnek. Utálom az embereket. Utálok itt lenni! Elakarok tűnni. Senkinek nem hiányoznék! " 

Jegyezte egy 14 éves fiú, na de bővebben. Mi is a baja? Ezt mindjárt megtudjuk. 
2019. 2. 22. 8:11

- Ez lenne az új iskola? Nagyon tetszik! Bár hiányzik a régi.. Kíváncsi vagyok, milyenek itt a gyerekek, a felnőttek! - egy 13 éves fiú szólt édesanyjának.

- Biztos vagyok benne, hogy jól fogod itt magad érezni! 

Hát, amint látjuk ez a 13 éves fiú elköltözött. Bekísérték az új osztályába, mindenki csak őt nézte. De nem akárhogy. 

- Ermm, elnézést tanárnő... Lehet egy kérdésem? 

- Tedd csak fel! 

- Miért néznek engem olyan szúrós szemmel? 

A tanár erre nem tudott megfelelő választ adni, csak nézte a fiút, zavart ábrázattal. Megfogta őt ezzel a kérdéssel. Na.. De jött a bemutatkozás. 

- Inkább mutatkozz be nekik! Hátha azután nem fognak így nézni rád... 

- Hát jó. Sziasztok! Adrian vagyok.. 13 éves, ötös tanuló, mindenből dicséret és- 
HOPP! Itt a sok gyerek félbeszakította a bemutatkozást galacsindobálással. Miféle modor ez? Félbeszakítani valakit, aki éppen bemutatkozik? Még 2 mondatot se mondott de ők elkezdik dobálni galacsinnal? A fene áldja meg!!! 

- Hé, hé, gyerekek! Ezt most azonnal befejezni! 

Adriannak majdnem megszakadt a szíve. Mit tegyen most? A sírógörcs keringette őt, mit mondjon? 

- Hé, Adrian. Jól vagy? Minden rendben? 

Csak állt. A szemei már zsibbadtak. Visszatartotta a sírást. Muszáj volt megszólalnia. 

- Tanárnő.. Hazamehetnék? 

A tanár csak nézte a fiút, látta a fájdalmat a szemében, és a csalódottságot. 

- Nem illene megengednem, de menj csak. 

A fiú el sem köszönt, csak kirohant az osztály ajtaján, a többi gyerek pedig hatalmas nevetésbe kezdett. 

Adrian hazáig futott, a könnyei záporban hullottak a földre, a történtek játszódtak le a fejében. 
- Hogy történhetett ez? Miféle iskola ez?! Mi lesz itt velem? Ez nagyon fáj! - gondolta magában. Mikor hazaért lehajtott fejjel állt az anyja elé. 

- Mi a baj? Történt valami? Még iskolában kéne lenned. 

- Dehogy kéne! Soha többé nem megyek én abba az iskolába! - felrohant a lépcsőn egyenesen a szobájába. Zokogott. Utálta magát azért mert sír. Sose sírt még. Fáj neki. Nem bírja abba hagyni. 

- Hülye, idióta! Fejezd már be a bőgést!! Mit sírsz, te gyáva?! Nem futamodhatsz meg! FEJEZD MÁR BE! - saját magával ordítozott. 

19:00 

A szeme piros lett a sok sírástól. Nagyon megrázhatta ez az egész dolog. Csak ült az ágyán, gondolkodott, mi tévő legyen.. Egyszer csak kopogtak az ajtaján. Az édesanyja volt az. 

- Adrian, itt a házi feladat. 

- Mi? Ki hozta ezt? 

- Egy kislány kopogott az ajtón, hogy hozta neked a házifeladatot. 

- Egy lány? - meglepődött azon, amin hallott - Hogy nézett ki? 

- Barna hajú kislány, alacsony, 150 cm körül lehetett, barna szemű, barna bőrű kislány. A nevét nem tudom sajnos. 

- A fenébe.. Így, hogy köszönjem meg tőle? 

- Ha hozta a házit biztos, hogy osztálytársad lehetett. Felfogod ismerni! Most itt a házi, csináld meg, oké? Majd később is felnézek. 

- Rendben - becsukódott az ajtó - Egy lány? 

 

 

Vége. 

 

 

Oldal: Do not judge me. 1.rész
Welcome to my world! - © 2008 - 2024 - mystory-jojo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat