14:33
- Neeem, nem, nem, nem, nem! Nem, nem, nem!
- Most mit nemezel?
- Nem, anya, nem! Nem tudtam, hogy én szeretem azt a lányt. Nem akarom szeretni, félelmetes, nem, nem, nem!
*csöngetnek*
- Jézusoooom, ez biztos ő! Ne nyisd ki az ajtót!
- De muszáj, mindjárt jövök..
15 perc múlva
Adrian izgatottan áll az ajtaja előtt az édesanyját várva. Benyit.
- Na, ki volt az? Mit akartak? Ugye nem ő volt?
- Nem, nem ő volt.
- Hát ki?
- A rendőrség.
- Mit akartak?! - Adrian nagyon megrémült, hátrálni kezdett az ablak felé.
- Evangelin.... Meghalt.
Adrian szíve erősen vert, megrémült, gyorsan vette a levegőt, a kezén a mellkasára tette, és hatalmas ordítozásba kezdett.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM! NEEEEEE! AZ NEM LEHEET! NEM HALT MEEEEEEEG! NEEEEEEEEEEEEEM! - elsírta magát, kínjában letérdelt a földre és csak sírt, a keze még mindig a mellkasán volt - SZERETLEK EVANGELIN! NEM HALHATSZ MEG, NEEEEEEEEEEE! NE TEDD EZT VELEM! KÖNYÖRGÖK NE! - a könnyei záporban hullottak a könnyei, csak ordítozott - HOL VAN EVANGELIN?! HOL VAN?!
- Az úttesten. A te neved volt az utolsó szava.
- NEM!NEEEEM! - Adrian kiszaladt a házból Evangelin testéhez, letérdelt hozzá, rángatta - EVANGELIN, NE TEDD EZT VELEM! NEM GONDOLTAM KOMOLYAN SEMMIT, NE HALJ MEG! EVANGELIN! HALLASZ ENGEM? KÉRLEK NE!!!!!!!!!!!!! - a rendőrök megfogták Adrian, elhurcolták onnan, míg a testet elviszik a mentők - NEE! ENGEDJENEK EL! EVANGELIN NE MENJ EL! NEEE!!
18:55
Adrian még mindig sír, az ablakon néz ki és sír. Nem bírja feldolgozni a történteket.. Az anyja benyit :
- Adrian, tudok valamit Evangelinről.
- MI? MICSODÁT, MOND EL, AZONNAL MOND EL!
- Öngyilkos lett. Azért, hogy ne félj tőle. Szeretett téged, látta, hogy megijedtél tőle, nem akarta kísérteni az életedet még tovább.
- NEM! SZERETTEM ŐT! ÉS FOGOM, NEM ÉRDEKEL, EZ AZ ÉN HIBÁM! IDIÓTA VAGYOK! MIT TETTEM?! IDIÓTA, IDIÓTA!!! MENJ KI, MENJ KI KÉRLEK! - már megőrjült. Nem tudta mit tegyen, egész este, egész nap csak ordítozott. Nem tudta mit tegyen.
Vége