19:32 

Adrian írja a házit, közben gondolkodik... 

- Ki lehetett az a lány? Be kell mennem suliba.. HÉÉÉ, várjunk csak. Dehogy megyek! Mi van ha bántani fognak megint? Vajon mi lesz a következő? Bezárnak a szekrénybe? Még a hideg is kiráz a gondolattól. De annak a lánynak muszáj lesz megköszönnöm.. 

Másnap, 7:10 

A fiú már ébren van, reggelizik, elindul öltözni, mosakodni. 

7:30 

Elindult az iskolába, szintén gondolkodva sétál az iskola felé. Azon a bizonyos lányon gondolkodik. 

- Honnan tudja hol lakok? Miért hozta a házit? Mit akar tőlem?! - félt, óvatosan lépett be az iskola ajtaján, még nem bántotta senki. Félt bemenni az osztályába, a tanár megjelent mögötte. 

- Adrian? Jó reggelt. Hát te? Miért nem mész be? 

- Jó reggelt. Minek menjek be? Félek a többiektől. 

- Ne félj, bemegyek veled - bementek együtt, mindenki abbahagyta a beszélgetést, csak őket nézték, a tanár kiment, mindenki újra elkezdte azt csinálni, amit eddig. Adrian összeszedte bátorságát, mindenkihez odament : 

- Hé, szia.. Várj! Ismersz egy... Hé, ne haragudj, láttál egy....? - akárkihez odament, rá se néztek, odébb álltak. Az a barna kislány, az ajtó mögül kukucskált, csillogó szemekkel nézte Adriant, ahogy érdeklődik iránta. A lány egy évvel fiatalabb. Kikönyörögte a tanárnőnek, hogy had vigye el ő a házifeladatot Adriannak, elkérte a címet is. Érdekes, nem? 

Szünet 

Adrian egyedül ült a padban, majd mindenki odament hozzá. Azok a félelmetes tekintetek.. Még engem is megrémisztenek, azt jelentették, hogy : " Mit akarsz te hülyegyerek? Szétverünk! Utállak! stb..." 

Adrian félt, megfogták őt, kihurcolták a folyosóra, ledobták a földre, megrugdosták. Egy fiú megszólalt : 

- Senki sem fog téged szeretni! Utálunk téged! Takarodj innen! Miért jöttél ide?! Nem látod, hogy senki se szeret téged?! Rémes életed lesz, azt garantálom! 

Adrian végighallgatta, amit a srác mondott. Eltávolodtak tőle, Adrian nem hagyta magát : 

- Nem igaz! EZ NEM IGAZ! - mindenki ránézett - Butaságokat beszélsz! Minden butaság! Te is buta vagy! Nem ismersz, nem tudod az életemet. Miért ítélsz el?! Ne ítélj el! NE ÍTÉLJ EL! - elkezdte a sírást. 

- De hülye vagy. Próbálod magad védeni majd elkezdesz itt pityogni? Milyen vicces! - azzal mindenki elkezdett nevetni. DE! Megjelent a barna kislány mögöttük. 

- Mit csináltok? 

Mindenki merev lett. Nem mertek megfordulni. Tudták, hogy ez a vékonyka hang, a barna kislány hangja. 

- Ez ő... FUSSUNK! - mindenki menekülni kezdett, a barna kislány meg csak állt, majd lassan Adrianra nézett, aki még mindig sírt. 

- Adrian. 

Adrian abba hagyta a sírást, ránézett a lányra. 

- Te... Te ki vagy? - odalépett hozzá a kislány, leguggolt hozzá. 

- Hogy én ki vagyok? Az aki a házi feladatot vitte neked. 

- EEEEEEEEEEH? Teee? Hogy-hogy?! Te nem is az osztálytársam vagy! 

- Hát nem, egy évvel fiatalabb vagyok. De én akartam vinni a házit. 

- Akkor... Köszönöm. 

- Szóra sem érdemes, had segítsek felállni - felállt, nyújtotta a kezét a fiúnak - Tulajdonképpen Evangelin a nevem. Örvendek. 

- Én is örvendek, de akkor nekem már be sem kell mutatkoznom.. Apropó! Te, honnan ismersz engem? A nevemet, címemet honnan tudod? 

- Megkérdeztem. Téged ezek meg mi a fenéért bántanak? Ártottál nekik? 

- Az a helyzet, hogy nem - leült Adrian egy padra, s mesélt tovább -, első napom még nem így indult, de galacsinnal dobáltak meg, mikor bemutatkoztam. 

- Miért? 

- Utolsó szavam volt, hogy dicséretem van sok tantárgyból. 

- Ááááhh, értem már. Ezek rossz tanulók, a jókat elítélik. De tőlem félnek. 

- Miért? Én nem félek tőled. 

- A megjelenésem miatt, de örülök, hogy egy gyerek legalább megért, és nem fél tőlem. 

- A megjelenésed? Nincs azzal semmi baj! 

- De másoknál igen, egy barátom sincs. 

- Dehogynem! Van! 

- Ki? 

- Én! 

Evangelinnek a szemei csak Adrian mosolyát nézték. A lány örült annak, hogy van egy barátja. 

13:45 

Utolsó óra vége, Adrian indult hazafelé, eszébe jutott a lány. 

- Aranyos lány ő.. Sok közös van bennem és bennem. Őt is elítélik, ő is okos. Neki is csak egy barátja van, és nekem is. Neki én, nekem ő! Hahh, milyen jól hangzik! 

Egész úton ezen gondolkodott a kis srác, mikor hazaért mosolyogva köszönt édesanyjának : 

- Szia! Hazaértem! 

- Szi....a..... - HOPPÁ! Hát nem elfelejtettük? Adrient bántották, hát nem lila volt a szeme, és a végtagjai és néhol lilák, zöldek? - Hát veled mi történt?!?! 

- Mi? Miről beszélsz? 

- A szemed tiszta lila foltos! Ki bántott?! 

- Oh.. Az... Megvertek, az osztálytársaim. 

- Ez hihetetlen, gyere, lekezeljük. 

19:44 
Adrian a házival végzett, már csak a lányra gondolt. 

- Miért gondolok én ennyiszer rá? Ez annyira bosszantó! .. Talán... Én... Neeem, dehogy! Barát, barát, barát, barát! Csak barát! 

 

 

Vége.

 

Oldal: Do not judge me. 2.rész
Welcome to my world! - © 2008 - 2024 - mystory-jojo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat